György György ( Gyógyultak )

Jelenlegi helyezés: 27

Összesen: 81592 pont

György György

Értékelje a Gyógyultat: (4 óránként szavazhat)


Látogatók száma:

 11180 pont
(30 percenkénti látogatások száma)

Szavazatok:

 70412 pont (7054 db szavazat)

Videók:

 0 pont (0 videó)

Fotók:

 0 pont (0 fotó)

Összesen: 81592 pont
(Szavazat pontok+Látogató pontok+kép pontok+videó pontok)

Gyógyítók / betegség

Martin Ferenc

  • Hátfájás - dorsalgia
  • Csípőtáji fájdalom - sacrocoxalgia
  • Derékfájás - lumbago
  • Nyakfájás - cervicalgia

Kopcsányi Ildikó

  • Vastagbélgyulladás - colitis

Kopcsányi Márta

  • Vastagbélgyulladás - colitis

Kovács - Magyar András

  • Vastagbélgyulladás - colitis

Magamról

Több mint 30 éve foglalkoztam harcmûvészettel, sokáig tanultam, versenyeztem, az elmúlt tíz évben tanítottam. Soha semmitõl sem féltem, a fájdalom semmilyen formában sem volt rám hatással. Büszke voltam a tartásomra, de 2006 áprilisában minden a feje tetejére állt.
 
Már több hete tompa fájdalmat éreztem az alhasamban, mely kb. három óra leforgása alatt erõs, elviselhetetlen fájdalommá fokozódott. A szomszédok eszméletlen állapotban vittek kórházba. Vasárnap volt, s szerintük már nem volt idõmentõt hívni.
 
Amikor magamhoz tértem, egy olyan sokágyas kórteremben találtam magam, ahonnan szinte naponként toltak ki valakit, akinek már csak a teste volt, melybõl elszállt a lélek. Rendkívül megrázó eseteknek voltam tanúja, s állíthatom az utolsó percek egy kórházi ágyon kiszolgáltatva, magatehetetlenül, fájdalomtól megtorzult arccal, görcsberándult testtel….  Lelkileg teljesen összetörtem. Kételyek gyötörtek. Én is ilyen állapotban lennék? Ez vár tán énreám is? Ami megijesztett, hogy az orvosaim sem tudták, mi lehet a bajom, mivel az ultrahangos vizsgálat egy gyerekfej méretû sötét árnyékot mutatott.
 
- Még nem tudunk semmi biztosat, további vizsgálatra lenne szükség, de ilyen állapotban nem vizsgálhatjuk, mert nem bírná ki. – Mondták orvosaim.
- Tudom, hogy nincs rákbetegségem! Biztos vagyok benne, hiszen havonta ellenõrzöm magam! - Válaszoltam.
- Majd meglátjuk. – kaptam a választ.
 
A fájdalmat az elmúlt napokban alaposan megismertem, a félelmet meg ekkor. Várakozás, bizonytalanság, infúzióra kötve feküdtem az ágyon, s mellettem folyamatosan hörögtek a végstádiumban vergõdõ emberek, szemem elõtt roppantak össze családok, õrjöngtek hozzátartozók.
 
Közel három hétig nagydózisú antibiotikumot, fájdalomcsillapítót és görcsoldót kaptam, mivel nem voltam kivizsgálható állapotban. Csak ezután tudtak érdemben megvizsgálni. Megállapították, hogy divertikulum bélgyulladásom van, mely begyullasztotta szinte az összes alhasi szervet, s ez okozta a szinte elviselhetetlen fájdalmakat. ( Divertikulum: kitüremkedések a bélrendszerben, melyben magáll a széklet, s nem tud kiürülni.) Nekem a vastagbélen közel harminc kitüremkedés volt, s ezek egymást folyamatosan begyullasztották.
 
Az orvosok radikális bélmûtétet javasoltak, elmondták, milyen sztómával élni, milyen, ha valaki a nagydolgát egy zacskóba végzi. Lelki szemeim elõtt lejátszódott a folyamat. Kiközösítve, társtalanul élni, rokkantnyugdíjasként, utálva önmagamat, kerülve minden társaságot. Na, ezt nem! Innen szép a gyõzelem! Egy biztos, a mûtéthez csak végsõ állapotban folyamodok. A kórházból való távozásom után totálisan felborult a napirendem, a délelõttöm hihetetlen fájdalmak közepette telt, csupán délutánra rendezõdött az állapotom olyan szintre, hogy dolgozni tudtam. Külföldi és vidéki utakra nem vállalkozhattam. Veszélybe került a munkahelyem. Zsebemben nagymennyiségû gyógyszert kellett hordanom.
 
Egy baráti társaságban találkoztam a Szellemi iskola hallgatójával, akivel sokat beszélgettem.
- Te is tanultad? Miért nem alkalmazod? Miért nem kéred Kovács - Magyar András segítségét? – kérdezte. Sz. Szilvia tanítvány kézen fogott és elhozott a gyógyító központba.
 
Kopcsányi Márta és Kopcsányi Ildikó vett pártfogásba. Rengeteg jó szót, biztatást kaptam. Megfogták a kezem, s vezettek. A fekhelyem vízér- és földsugárzás mentes helyre tétele, szellem - elengedés volt a belépõ a továbbiakhoz. Éreztem, hogy valami elkezdõdött. Már nem vagyok a bajban egyedül. Itt a földön, s az égben sokan vigyáznak rám, irányítják sorsomat.
 
Kéthetes barnarizs kúra következett, hetente gyógykezeléssel, talpmasszázzsal. Kopcsányi Ildikó irányításával meditációban vettem részt, melyet napi háromszori otthoni meditációval és az étkezésem teljes átalakításával egészítettem ki. Kovács – Magyar András gyógyító módszere alapján elhagytam a tejet, sajtot, cukrot, tojást, sertéshúst. S amit még kaptam: jó szót, biztatást, szeretet.
 
Két hét elteltével nagymértékben csökkentek a fájdalmaim, a székletritmusom rendezõdött. Kezdtek megszûnni a félelmeim, a kétségeim. Görcsös fájdalmaim pár nap alatt tompa fájdalommá alakultak, egy hónap múlva már alig éreztem fájdalmat. Kezdtek megszûnni a félelmeim, a kétségeim. Bíztam a gyógyulásomban. Egy hónap elteltével már alig éreztem fájdalmat.
 
Kollégáim megállapították, hogy fantasztikusan nézek ki. Úgy is éreztem magam. Türelmetlenül vártam a kezelések napját, s ezeket a napokat ünnepnapokként éltem meg. Teljesen tünetmentes vagyok, elkerültem a mûtétet, a sztómát. Teljes értékû életet élek, fájdalmak és kétségek nélkül.
 
Köszönöm Kovács - Magyar Andrásnak, gyógyító munkatársainak és Szilviának, aki ide hozott!
K. György